A kezdetek kezdete
írta: k1234 ; 2013.07.09. 07:47
Volt egy osztálytársunk általánosban (4-5 osztály ha jól emlékszem), aki mindig dicsekedett, hogy ezt meg azt csinálta a Simson-jával. Nem hittünk neki.. hogy lenne mar egy Simson-ja, pedig volt!
Evett minket a fene, egyik mai napig legjobb barátom nagyapjának volt 2 Babettája, valami úton módon sikerült elkunyiznija... na az volt az első motorkerékpár szerű képződmény amivel mentem. Nagy tudás nem kellett a kétsebességes röpsúlyos automatához, kerékpározni meg tudtunk. A nagy motorozások abból álltak, hogy az utcájukban jártunk fel s alá. Majd ha egyszer egyszer egy rendőr (vagy annak kinéző) autó jelent meg az utcában, fülünket farkunkat behúzva visszasiettünk az udvarba. Mindig úgy éreztük ránk vadásznak... (a jogsi nélküli betyárokra :) )
- Valójában már előbb is találkoztam a motorozás élményének lehetőségével, melyet akkor toporzékolva sírva megtagadtam, de ennek részletei már a múlt homályába vesznek. Édesapámnak volt egy 125-ös Danuviája, melyre próbált kisgyermek koromban ráültetni, de akkor nem voltam rá vevő. Majd ez a Danuvia még visszatért az életembe, de arról majd később -
Más motorjával menni jó, de nem az igazi. Így kerestem a lehetőséget egy sajátra. A csoda amivel kezdtem motoros pályafutásomat egy kölcsön Jawa Mustang volt. Már a nevéből is kiérződik az a végtelen erő... a manapság a motorversenyzésben elterjedt fordított váltó, már akkor szériafelszereltsége volt ennek a muclebike-nak :). Na jó elég az iróniából, nagyon szar volt, de akkor maga volt a csoda!
Legközelebb Cseh-Szolvák ezen iparművészeti remekével töltött kalandjiamról írok. Héjjjj hiszen ezen tanultam meg motorozni!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
