A motorozás filozófiája

Mint írtam, vele kezdtem a motoros pályafutásomat. Sógorom apjáé volt a gép, gyakorlatilag sógoroméknál állt a pincében. Az első úton még nem száguldoztam vele... ennek az egyik elég nyomós oka azt volt, hogy nem is indult. Tehát az első napok szereléssel teltek. Amint kész lett, édesapám fejébe vette, hogy megtanítja a csúsztatott kuplunggal való elindulást. A családi házunk hosszú, emelkedő kocsibejárója volt a tesztpálya. Keserves volt a folyamat, apám türelmetlen, én béna, a motor meg gyenge volt. De meglett az eredménye: el tudtam indulni emelkedőn egy váltós segédmotorral. Olyannyira belejöttem, hogy a család legnagyobb örömére még aznap este összevágattam, azaz 2 kemény lóerővel szétkapartam a kocsibeálló közepén lévő füves sávot. Ezt barátom, és bátyja is látta: "kecsápderby" elindulásként híresült el a baráti körben :)

Nem kellett hozzá sok idő, és elindult a "tuningolás", valójában mindenféle szükségtelen dolgok motorra aggatása: Sárvédő kiemelés, plusz reflektor - valami rossz Trabant tolatólámpa volt talán - (gyerekkori önmagatokra ismertek?)  és a non plusz ultra, egy Dacia TX végdobjának a motorra applikálása (ne feledjétek, úgy 12-13 éves lehettem). A tömítést egy jókora rongydarab felszigetelőzése jelentette a leömlő csőre, majd a dob hozzáerősítése aba bilinccsel. Persze a piszok nehéz ovál dobot dróttal jól hozzá kellett erősíteni a vázhoz, és be is kellett fordítani kicsit a motor alá... ugye ugye, nekem már a kilencvenes években volt a manapság oly divatos motor alatti kipufogó... Nem a BUELL találta ki :)

És hogy mi volt a legérdekesebb, na jó ez a második legérdekesebb: Dacia hangja lett a gépnek. Nekem persze ez nem volt elég, még bele kellett tenni egy fricskát, na ez volt a fél literes citromos üveg. A végén 6-os fúróval egy lyuk, a kupak menete lakapva, és máris passzentos volt a Dacia dobba. Olyannyira hogy mivel a pici lyukon nem tudott kijönni a kipufogó gáz, és máshol nem eresztett, kb. 2 km után a fojtás miatt leállt a motor. De addig olyan halk volt! :)

Régi szép idők! Minden hülyeséget kipróbáltunk, de legalább most nem kell egy villanykapcsoló cseréhez szerelőt hívnom. Szerintem sokat tanul az ember az efféle gyerekkori barmolásokból.

Több volt a szerelés mint a motorozás, de kertek alján mindent bejártunk, patakokon keltünk át, olyan meredek gyalogutakon mentünk fel ezekkel a gyenge csotrogányokkal, hogy ha nem velem történt volna, el sem hinném

Ritka ocsmány egy jószág volt a Mustang, gyenge, és megbízhatatlan, de mint első motort, sosem feledem. Olyan mint a Tanu c. filmben a magyar narancs: " Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk."

Legközelebb visszaugrok a jelenbe és folytatjuk a kasztokat.